Az élet olykor úgy hozza, hogy az igazságérzetünket
megsértik… és van, hogy ezt nem tudjuk kellőképpen kifejezni abban a
pillanatban. Az általunk megítélt igazságtalanság pillanatában düh, félelem,
szorongás jön a felszínre, és emiatt nem mindig tudunk tiszta fejjel
gondolkodni… Na de ez a kulcs! Az általunk gondolt igazságtalanság a másik fél
részéről nem feltétlenül jelenti ugyanazt.

Egyáltalán mi az igaz? Vagy mihez viszonyítva igaz? Ahhoz
viszonyítva, hogy mi mit szoktunk meg eddigi életünk során? Mi alakult ki
bennünk  gyerekkorunkban? Milyen
hitrendszer szerint élünk? … és helyben vagyunk! Megint csak oda lyukadunk ki,
hogy bennünk van a kulcs!

Oooo… pedig milyen egyszerű is lenne a másikra rákenni a
dolgot, hogy milyen igazságtalan! 😀 😉

Amit a másik fél mond, az róla szól. Amit Te mondasz a
másiknak, az viszont rólad szól. Ha a másik fél mondanivalója szíven üt és
valamilyen érzelmi reakciót vált ki belőled (düh, harag, félelem, öröm), akkor
van közöd ahhoz a témához, és el kell kezdened magad vizsgálni, hogy miért is
ilyen intenzív ez az érzés. Mert gondolj bele, ha teljesen semlegesen tudod
végighallgatni a mondanivalóját és nem érint meg, akkor nincs olyan, amit
megmozgatna belül, akkor nincs dolgod vele.

Ebben az a nehéz, amikor benne vagy a szituációban és tele
vagy érzelemmel… ebben a pillanatban nagyon nehéz azt mondani, hogy: „Ok. Most
megállok átgondolni, hogy miért is lettem olyan ideges, és ne törjek ki, mint
egy vulkán!”

A hétköznapok során, ha olyan emberrel van nézeteltérésünk,
akinek nem mondhatjuk meg a véleményünket (az esetleges következmények miatt), legtöbbször
elfojtjuk magunkban.

Ezek a fel nem tárt „igazságtalanságok” csak még nagyobb
gátakat, blokkokat építenek egymásra bennünk….

Ezért nagyon fontos az önfejlesztés, az önismeret folyamatos
fejlesztése, hogy megtudjuk, mi is zajlik bennünk, és hogyan tudjuk a legtöbb
jót elérni saját magunk számára!