A mai rohanó világban örök dilemma, hogy a munkában teljesedjünk ki, vagy a családi szerep betöltésében… 🤷‍♀️🤷‍♂️

Több munka, több pénz, magasabb beosztási lehetőség, a biztos egzisztencia kiépítése mellett egy önkiteljesedési folyamat (is) lehetséges, ami persze időigényes… sok túlóra, akár hétvégén is. Ezt az időt azoktól elvéve, akik fontosak az életünkben… de ezt akarjuk igazából? Ez ad igazi boldogságot? 💰💳⏰

Vagy a másik véglet… amikor annyira meg akarunk felelni a társadalmi normáknak, hogy „tökéletes anya vagy apa” szerepet töltünk be… átesünk a ló túloldalára…
A gyereket a túlzásba vitt óvás egy olyan burokba teszi, amely megvédi egy-egy tapasztalás élményétől, és az abból adódó fejlődés lehetőségétől.
De biztos segítünk ezzel? 🙎‍♀️🙎‍♂️

Két szélsőséges példa lett felvázolva…. persze semmi sem ennyire fekete és fehér… természetesen itt is az arany középutat kell megtalálni…. na de hogyan?

Mérlegelni kellene? Hiszen egyértelmű, hogy a gyerek és a család felé billenne a mérleg serpenyője… de akkor hol van a megélhetési forrás és ÉN? ⚖

Pótolható-e az az idő, amit a munkára fordítok a család, gyerekek, barátok helyett?
Vajon ha feladom a munkámnak a túlórával járó részét, akkor meg tudom valósítani a céljaimat?
Ezek a tervek tényleg az én motivációmnak és kiteljesedésemnek adnak teret?

Itt nincs jó és rossz út… csak tapasztalás egyik és másik ösvénye, ami hosszabb vagy rövidebb idő.

Talán egy dolgot lehetne itt is mindenképp tanácsolni, ami mindenki számára hasznos dolog: az ÖNISMERET FEJLESZTÉSE. Ha magunkat jobban megismerjük, akkor nem lépünk „tévútra”, nem hajtjuk fejünket sok évnyi robotmunkába, ami nem motiváló, és nem okoz örömöt… hanem gyorsabban és egyszerűbben rálelünk a nekünk való hivatásra, megélhetésre. Emellett könnyebben megtaláljuk az egyensúlyi állapotot a munka és a család, valamint a saját igényeink között… és ami a legfontosabb az igazi ÖRÖM FORRÁSÁT! 💕🙌😍